(Nem) Haladok?
Avagy a külső és belső nézőpont adta különbség
Meleg fényű, novemberi erdő. Megannyi fa és karakteres avarillat. A legtöbb már csupaszon készül pihenőjére, mások megritkult sárga lombkoronával szépen lassan vesznek búcsút az ősztől. És aztán megakad a szemem két, még teljesen zöld fán, amelyek szinte teljes pompájukban álltak ezen a ráérős vasárnapon.
Vajon melyikük halad a „megfelelő” ütemben?
Vajon az a fa „csinálta jól”, amelyik november 9-re elengedte minden levelét?
És vajon a zöldek „le vannak maradva”?
Ugye mennyire abszurd kérdések ezek? Valószínűleg soha nem jutna eszedbe a fentiek mentén összevetni és kritizálni a fákat.
De akkor magaddal miért teszed ezt?
Mert ugye nem lövök mellé, ha azt feltételezem, hogy előfordult már Veled, hogy mások haladásához hasonlítottad a sajátodat, és... alulmaradtál?
Az összehasonlítás pedig - jó eséllyel - olyan külső „mértékegységek” mentén történik, mint a pénz, a pozíció, a vagyontárgyak, az utazások, a családi státusz és hasonlók.
Ezeket a mértékegységeket tanultad Te is, én is, és még nagyon sokan. Így esünk valamennyien ugyanabba a csapdába: objektíven próbálunk mérni valamit, ami teljesen szubjektív.
A külső mérőszámok ugyanis egyáltalán nem szólnak Rólad: nem árulnak el semmit a Te személyes és teljesen egyedi történetedről, arról, hogy honnan indultál és mihez képest tartasz most valahol.
Mit jelent az a „mihez képest”, amiről rendre megfeledkezünk?
Például, hogy milyen útravalót kaptál az életről: azt, hogy szép és örömteli, vagy azt, hogy nehéz és szenvedéssel teli?
Vagy hogy mit tanítottak Neked a pénzről: azt, hogy a pénz egy áramló, könnyed energia, vagy valami, amihez megannyi terhelt érzés kapcsolódik, mert nehezen jön, de könnyen elfolyik?
Vagy hogy mit tanultál a saját szerethetőségedről: azt, hogy bármit tegyél is, pusztán a létezésed értékes és szeretetre méltó, vagy azt, hogy még jó magaviselettel, jó teljesítménnyel sem jár együtt a számodra jóleső szeretet, mert úgy sem vagy „elég”?
Vagy hogy mit tanítottak Neked a párkapcsolatról: azt, hogy partneri, együttműködő, kölcsönös figyelmen, tiszteleten és szereteten alapul, vagy azt, hogy alá-fölé rendelt, kiszolgáltatott, netán bántó.
Vagy hogy mit hallottál az élet értelméről: azt, hogy a saját boldogságod kiteljesítése a célja, vagy azt, hogy a munkáról, a szenvedésről, a túlélésről szól?
Vagy hogy mit tanultál a hibázásról: azt, hogy az élet természetes része, amely lehetőséget ad a tapasztalásra, vagy azt, hogy a hiba kudarc, amitől mindig kevesebb leszel?
Vagy hogy mit tapasztaltál az érzésekről: azt, hogy sokszínűek és változók, amelyeket minden körülmények között megélhetsz, vagy azt, hogy „rosszul” érzed azt, ami épp benned van, és nem helyes teret adni neki.
Vagy hogy mit tanultál a testedről: azt, hogy a maga egyediségében gyönyörű, vagy azt, hogy tele van „hibás” részekkel mások szerint?
Vagy hogy mit tanítottak Neked a bizalomról: hogy mindig számíthatsz a környezetedre, vagy azt, hogy mindig egyedül vagy, valódi figyelem és támogatás nélkül?
Vagy hogy milyen útravalót kaptál a munkáról: azt, hogy az örömmel végzett hivatás adhatja a legtöbbet Neked és másoknak is, vagy azt, hogy a munka a szükséges rossz, amit nem a jókedvért, hanem a pénzért teszünk.
Ugye egészen más az a csomag, amelyben a töltet pozitív előjelű, és sokkal nehezebb az, ahol a negatív üzenetek vannak többségben?
Talán van olyan pont, ahol egészen tisztán érzed ezt a különbséget.
Amit kaptál, az a Te egyedi kiindulópontod.
Sőt, a személyes csomagod súlya a haladásod tempóját is meg fogja határozni.
Persze hasonlíthatod magad valaki olyannak az életútjához, aki egy adott témában éppen az ellenkező előjelű pakkot kapta, mint Te, de mit árulna el az Rólad? A Te utadról, a Te lépéseidről, a Te erőfeszítéseidről?
Jól gondolod: semmit.
Ezen a ponton adódik is a következő kérdés: mi egyáltalán a haladás?
Nagyon sokféle történet kulisszái mögé belátva ki tudom jelenteni: éppen annyiféle lehet, ahányfélék vagyunk. Vagyis attól függ, honnan indulunk és milyen súly húzza a vállunkat.
Nincs univerzális mérce.
Akkor sincs, ha a környezetünk, a családunk, a bárki ezt sugallja. Nincs, pont.
Kizárólag egyedi út, egyedi tempó és egyedi mérföldkövek léteznek.
És a tapasztalatom szerint a haladás leggyakrabban nem is kívül, hanem belül zajlik. Amikorra kívül láthatóvá válik, addigra jellemzően nagyon sok belső döntés, és belső lépés előzi meg.
Például van, akinek a haladás, hogy a fővárosból vidékre költözik, másnak az, hogy vidékről a fővárosba.
Van, akinek az, ha nemet mond egy programra, másnak az, ha igent.
Van, akinek az, ha életében először vásárol magának egy bőrcipőt, másnak pedig az, ha kiszelektálja a fél gardróbját.
Van, akinek az, hogy kilép az állásából és vállalkozást indít, másnak az, ha otthagyja a családi cégben rárótt szerepet és alkalmazottnak áll.
Van, akinek a haladás, hogy vasárnap délután leül a kanapéra olvasni házimunka helyett, másnak az, ha a hetet mozgással zárja, ahelyett, hogy a kanapén ülne.
Van, akinek az, ha elfogadja valakitől a szeretetet, másnak az, ha kilép a párkapcsolatából.
Van, akinek az, hogy fizetésemelést kér, másnak az, ha lecsökkenti a költéseit.
Van, akinek az, hogy felvesz egy szoknyát, másnak az, hogy rövidre vágatja a haját.
Van, akinek az a haladás, ha kisminkeli magát, másnak az, ha letörli a festéket az arcáról.
Van, akinek az, ha mond magának egy kedves szót, másnak az, ha belátja, hogy hibázott.
Van, akinek az a haladás, ha újra felhívja az apját/anyját, másnak az, ha megtalálja a számára megfelelő távolságot tőle.
Van, akinek az a haladás, ha tud kérni a párjától, másnak az, hogy észreveszi, mi esne jól a párjának.
Van, akinek az a haladás, hogy kimeri mondani: ez a tempó túl gyors nekem, lassítok, másnak pedig az a haladás, ha kimozdul az addigi tétlenségből, és egy sebességgel feljebb kapcsol.
Egyik sem kevésbé haladás, mint a másik.
Mindegyik haladás.
És mindegyik a saját, kívülről gyakran láthatatlan és teljesen egyedi kontextusában válik megkérdőjelezhetetlenül értékes mérföldkővé, amely mögött a legtöbbször hatalmas, és kívülről szintén láthatatlan erőfeszítések húzódnak.
Ez a lényeg, ez A haladás.
Mindannyian máshonnan indulunk, más utat járunk és más lépéseket teszünk.
És a haladást mindenki kizárólag magának mérheti.
Csak Te tudod, honnan indultál és mi mindent tettél azért, ahol most vagy. Csak Te ismered a csomagod súlyát, a számodra lehetséges tempót, és azt is, hogy hova tartasz. Csak Te tudod, számodra mi a haladás.
Ha ehhez képest érzed úgy, hogy egy helyben toporogsz, hogy újra és újra ugyanazokat a köröket ismétled, miközben belül egyre nehezebbé válik az ismerős forgatókönyv, akkor érdemes megvizsgálnod, mi is zajlik benned és körülötted.
De ebben kizárólag a Te belső iránymutatásod számít, minden más irreleváns!
Ha szeretnél ránézni a saját történetedre - kiindulópontodra és haladásodra - egy új perspektívából, illetve letisztázni azokat a lépéseket, amelyek jólesően visznek tovább az utadon, kapcsolódjunk itt egy 30 perces, díjmentes Perspektíva beszélgetésre.